Szombat
2024 Április 27
9:32 AM
FőoldalRegisztrációBelépés
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü
Keresés
Belépés
Naptár
«  Április 2024  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Ingyenes honlap létrehozása
  • uCoz közösségi fórum
  • Ingyenes online játékok
  • Oktatóvideók
  • A legjobb uCoz-os weboldalak
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Némely konyhában térdig járunk a fűszerekben. A legtöbbjéről azonban nem tudjuk, hogy "kifijaborja". Nyomozzunk hát utána, honnan ered és mire használják.

    (Laurus nobilis L.)
    Régen ismert fűszer, a mediterráneumban vadon is termő, Kis-Ázsiában honos, a Földközi-tenger környékén széles körben termesztett örökzöld fa vagy cserje. 
    Cserepes, dézsás növényként tartható (már az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak is tartottak babért nagy cserépedényekben). Régen a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt. 
    A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Fűszernek a növény levelét használjuk.
    Óvatosan kell adagolni az őrleményét, mert „robosztus” aromája van! A bogyó őrleménye a mártások egyik jellegzetes fűszere. Főként burgonyából készült ételekhez ajánlott.
    Ízesítő és emésztést elősegítő hatása van. Jellegzetes fűszeres aromája, enyhén kesernyés, csípős íze, aromája nélkülözhetetlen sok ételünkből: gulyás, burgonya, káposztafélék, savanyú étel, vadas- vagy sonkapác, tartósított savanyúság szinte elképzelhetetlen nélküle.


    (Ocimum basalicum)
    A bazsalikomcserje Dél-Amerikában őshonos növény, de megtalálható a világ valamennyi részén, mindenütt sok hiedelem fűződik hozzá. Erős, jellegzetes, szegfűszegre emlékeztető, édeskés íze van. Kellemes aromájú, jó illatú fűszernövényünk, általában szárított formában kapható. Érdemes cserépben is tartani, zölden is kedvelt fűszere például a mediterrán illetve a régi magyar konyhán
    Olasz ételekhez gyakran használt finom fűszer. Nagyon jól illik friss salátákhoz és paradicsomos ételekhez, babhoz, gombához. Mártások, eltett savanyúságok, erjesztett fűszerecetek kiváló ízesítője; a bazsalikom a fokhagymával együtt a klasszikus pesto-szósz alapja. Számtalan levesnek, főzeléknek, pecsenyének aromás összetevője.


    (Piper nigrum)
    A fekete- a fehér- és a zöld bors egy trópusi cserje különböző érettségi fázisban szedett és különbözőképpen kezelt termése. Nem rokonuk, csak formailag, aromában vagy csípősségben hasonlít a szegfűbors, szecsuáni bors, a németbors, a csomborbors, a cayenni bors (a törökborsról csípős pirospaprika magyar névváltozata nem is beszél).
    Legismertebb a fekete bors: az éretlen szárított termés, ez a legerősebb aromájú változat. Egészben (pl. gulyásokba, pácokba), frissen durvára törve (pl. húslevesekbe) vagy őrölve használjuk.
    A feketénél is éretlenebbül szedett, többnyire ecetes vagy sós lében kapható termés a zöld bors. Általában egészben felhasznált pikáns fűszer.
    A fehér bors az érett, hántolt termés, a feketénél kevésbé csípős, nem annyira agresszív aromájú.
    Mindhárom változatával óvatosan kell bánni; sok diétában tilos is (ilyenkor ott a borsikafű).



    Borsikafű
     (csombor)
    (Satureia hortensis)
    Közép-, Dél-, Délkelet-Európában honos, számos helyen nálunk is termesztik.
    Régen ismert fűszernövény, borsos aromája miatt diétás konyhában a bors helyettesítésére is használják. Óvatosan alkalmazzuk, ne nagyon főzzük az étellel, mert erős ízétől keserű lehet az étel.
    Csökkenti a bab felfújó hatását ezért a babból készült ételek jellegzetes fűszere, de a káposzta-, krumpli-, gombaételek fűszere is. Hurkát, savanyúságot, pecsenyéket, tojás-, gombaételeket, majonézt, mártásokat, salátákat, ecetes és vizes uborkát is szokás ízesíteni vele.
    Nálunk általában csak szárítva, morzsolva vagy porítva kapható, de kiskertben könnyen termeszthető, frissen sokkal finomabb, mint morzsolva.


    Citromfű
    (Melissa officinalis)

    A népi gyógyászatban pattanás, rovarcsípés, álmatlanság, vizsgafélelem, asztma, epilepszia, láz, hányás, allergiák, fejfájás, fekélyek, tisztátlan bor, vérnyomáscsökkentő, ideg- és szívnyugtató, idegerősítő, vírusölő hatásokat tulajdonítanak neki.


    Nagyon sok változatban elkészített Curry fűszerkeverékek alapanyaga.


    Fekete üröm
    (Artemisia vulgaris L.)
    Származás: Európa, Észak-Afrika
    Virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét (esetleg a gyökerét) gyűjtik. A gyűjtés mellett ritkán termesztik palántaneveléssel is.
    Teája étvágyjavító, epeműködést serkentő, görcscsillapító, idegerősítő.
    Majoránna helyett, továbbá liba-, kacsa-, vaddisznó hús fűszereként is használják. Emésztést segítő hatása miatt a nehezen emészthető ételek általános fűszere.



    Izsóp Izsópfű
    (Hys.sopus officinalis L.,)
    Felhasznált rész: föld feletti hajtás (herba). A Földközi-tenger vidékén honos, Közép- és Dél-Európában és nálunk is vadon termő és termesztett fűszernövény. Az elfelejtett fűszerek közé tartozik, pedig már az ókorban fűszer- és gyógynövényként egyaránt használták. Közép-Európába szerzetesek hozták be a X. században, Magyarországon a bencés kolostorkertek egyik kedvelt növénye volt.
    A növény maga egy 50-80 cm magasra megnövő félcserje. Lándzsa alakú levelei 3-5 cm hosszúak. Kék, rózsaszín vagy fehér színű virágai vannak. Júniustól augusztusig virágzik. Termése makkocska.
    Gyümölcsösök, szőlő környékén vadon is megterem. Talajjal szemben nem igényes, szárazságtűrő. Fél méter magas, fás szárú növény, keskeny lándzsa formájú levelekkel. Pergő magjával saját magát felújítja. Kiskertekben termesztik. 
    Levelei kellemesen csípős ízűek, virága kék vagy sötét rózsaszínűek; illatuk miatt a méhek is igen kedvelik, jó méhlegelő. Levele C-vitamin- illóolaj-dús, aromás, kissé kesernyés ízű. Fogfájás csillapító, gyulladáscsökkentő, izzadás gátló.
    Fűszernyerésre a növény föld feletti virágzó hajtásait vágják, a levágott hajtásokat szellős, száraz, árnyékos helyen szárítják. Az így előállított fűszer kissé kámforos illatú, kesernyés ízű, ami illóolaj-, cseranyag- és keserűanyag-tartalmának tudható be. Tartalmaz még gyantát és flavonoidokat is. Apróra vágva, lefagyasztva is tárolható.
    Hús- és halsaláták, levesek, mártások, szárnyas pástétomok, pecsenyék, nyúlból, bárányból készült húsételek valamint burgonya- és zellersaláták kiváló ízesítője.
    Elősegítik a zsírosabb ételek emésztését, ezért ezek ízesítéséhez ajánljuk. Gyümölcssalátában az ínyencek áfonyával együtt használják. Virága ehető, ezért frissen saláták díszítő és ízesítő eleme lehet. Fűszerkeverékek, eszenciák és páclevek alkotóeleme. Finom borok ízesítőjeként is ismertté vált. A Chartreuse likőr nyersanyaga, a törökök kedvelt italának, a sörbetnek is ez adja sajátos aromáját.


    Kakukkfű
    (Thymus species)
    A thymus szó a görög Thymonból származik, amelynek jelentése bátorság. A kakukkfű a görögöknél a kecses eleganciát jelképezte, sokszor bókoltak úgy, hogy „a kakukkfű illatát árasztod”, ami dicséretnek számított.
    A kakukkfüves fürdő a hiedelem szerint fokozta a római katonák erejét. A középkorban a hölgyek a harcba induló lovagjaik zsebkendőjébe kakukkfüvet hímeztek.
    Már az egyiptomiak is jól ismerték a növény fertőtlenítő- és tartósító tulajdonságait, a balzsamozásnál is használták. A kakukkfüvet ma is szívesen használják növényi és anatómiai preparátumok tartósítására, és a papír megpenészesedését is gátolja.
    A kakukkfüvet olyannyira tisztelték és szerették, hogy a Szent Gyógyfüvek Varázslatában is benne van, fontos alkotórésze egy olyan receptnek, amely „lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a tündéreket”.
    A kakukkfű a napsütötte helyeket, a laza és jó vízáteresztő, lúgos talajt kedveli. Elég jól tűri a szélsőséges időjárást is, szépen nevelhető cserépben.
    A leveleket nyáron kell leszedni, akkor, amikor a növény virágzik. A leveket szárítva, vagy olajban, vagy ecetben elrakva lehet tartósítani.
    A kakukkfű virágát kedvelik a méhek is, értékes mézet ad. A kakukkfűlevél illatos potpourrik része is lehet.
    A kakukkfű segít csökkenteni a görcsös köhögést és a légutak betegségeinek tüneteit, a torokfájást; teáját mézzel ízesítve igyuk. Étvágytalanság ellen is hatásos, valamint segít kiűzni a bélélősködőket. A keskeny levelű kakukkfű levele rendelkezik a legerősebb gyógyító hatással, de mindegyik kakukkfű hatásos lehet. Forrázata teaként serkenti az emésztést, és másnaposság ellen is jó.
    A kakukkfű jól kombinálható petrezselyemmel és babérral. Adjuk sűrű hús- és egyéb levesekhez, pácokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz. Mértékkel bánjunk vele, mert frissen nagyon erős az íze.
    A kakukkfű elősegíti a zsírok lebontását. Ajánlják borban, lassan fővő ételekhez, vadhúsokhoz, kagylóhoz, baromfihoz. A citromillatú kakukkfű (T. citriodorus) csirkéhez, halhoz, meleg zöldségekhez, gyümölcssalátákhoz, dzsemekhez való.


    (Anethum graveolens)
    A magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye, amely 60 cm magasra is megnő. Levelei többszörösen tagoltak, virága világossárga.
    Felhasználása sokrétű. Finom apróra vágott leveleit mártások, szószok, főzelékek, tészták ízesítésére használjuk. Levesek, gombaételek, rákok, csiga, tyúk- és marha húsok fűszere. Sajtból készült ételek, körözöttek, lepények, saláták ízesítője. Illóolaj-tartalma, aromája gyorsan elvész. Ezért ne főzzük, csak a kész ételbe, tálalás előtt tegyük bele.
    A savanyú uborka elképzelhetetlen nélküle, de szinte minden savanyúságba alkalmazható.
    Leveleit, lencse formájú magjait egyaránt felhasználhatjuk. Magját őrölve egyes vidékeken a zsemlés-véres hurkába is használják.

    Kerti zsálya
    (Salvia officinalis)
    A Földközi-tenger mentén, de különösen a dalmát tengerpart karsztos vidékéről származó és nálunk kertekben ültetett, jellemző illatú, kesernyésen aromás ízű növény. Már a középkorban is kedvelt és nagyon becsült fűszer és gyógynövény volt zöld színű levele. A kereskedelemben a levelek (Salviae folium) használatra készen, felvágva kerülnek forgalomba. Egyes országokban és családoknál közkedvelt ételízesítő. Óvatosan használva vagy más fűszernövénnyel (különösen rozmaringlevéllel) párosítva meglepő, érdekes ízt ad az ételnek.
    A zsályáról úgy tartják, hogy meghosszabbítja az életet. „Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” szól a régi mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a salvere, meggyógyít igéből.
    Zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket és azok körítéseit (kacsa, liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas. A zsályalevelek egyben hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk részére, mivel forrázata illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva torokgyulladásnál, szájbetegségeknél öblögetésre, belsőleg pedig izzadás; bélhurut ellen nagyon jó hatású.
    Erős íze van, elősegíti a zsíros ételek emésztését; ezért főzzük együtt zsíros húsokkal, kacsával, sertéshússal, vagy tegyük hurkába. A levél nagyon jó vöröshagymával együtt tölteléknek csirkéhez. 
    A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben tartandó!
    A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat. 
    Illatos virágkompozíciók részeként is használhatjuk a leveleket. A zsálya leve segít halványítani a bőrön lévő foltokat. 
    A zsálya levele serkenti az emésztést, fertőtlenítő, gombaölő hatású. Képes csökkenteni a hasmenés kellemetlen tüneteit. A levelek forrázata étkezés után fogyasztva elősegíti az emésztést. 
    A növény virágját salátákba használhatjuk fel, forrázata enyhe, illatos tea. 


    (Carum carvi)
    Egész Európában, Nyugat- és Dél-Ázsiában honos. Hegyvidékeink nyirkosabb részein vadon termő és sok helyen nálunk is termesztett kétéves növény. (Ismeretes egy- és többéves változata is.) Az ókor óta fűszerként tartják számon. Európában csak a XIII. században 
    terjedt el széles körű használata. Kétéves, ernyősvirágzatú, kb. 60 cm magas fűszernövény. Érett félhold alakú, barnás színű termése a köménymag. Hazánkban is termesztik. A kellemes aromát  és ízt adó hatóanyaga az illó olajban lévő karvon. Tartalmaz: 3-7% illóolajat (50-60% karvon, 30% limonén, dihidrokarvon, karveol stb.), cserzőanyagot, gyantát, 10-20% zsírosolajat, 20% fehérjét.
    Levesek, főzelékek, káposztából és burgonyából készült ételek; párolt és sült húsok, kolbászok kedvelt fűszere. Használják még sajtok, sajtkrémek, saláták, körözött ízesítésére, de izésítenek vele kenyereket, pogácsákat, sós teasüteményeket. Fűszerkeverékek és -kivonatok egyik alapanyaga.
    A belőle nyert illóolajat különböző likőrök készítéséhez használják.
    Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó hatása miatt teakeverékek alkotója. Fűszereink hamupipőkéje.
    Savanyúságok, savanyú káposzta elengedhetetlen fűszere.

    Copyright MyCorp © 2024